Elek László SJ

Ráhangolódva a Szél sokkal nagyobb erejére – Piarista Vitorlázó Egyesület a Kékszalagon

Az 54. Kékszalagon indult a Jazz nevű sportvitorlás is, fedélzetén a Piarista Vitorlázó Egyesület néhány tagjával, akik különféle közösségekből érkeztek, hogy negyven órára összeköltözve megvalósítsák azt, amit szeretnének közösségeikkel is életre kelteni – egy hajóban vitorláztak cserkészek, regnumiak, a Kalazancius Mozgalom tagjai. Az alábbiakban Elek Lászó SJ írását szerkesztve közöljük.

Félúton

Vannak munkáim, projektjeim, terveim, álmaim, amiknek mintha lenne fele. De ami igazán fontos az ma is egészen elérhető. Ezért próbálok minden nap “egészúton” lenni: úgy élni, hogy a nap önmagában is egész legyen. Nem csupán azzal, hogy ma is letettem valamit az asztalra, inkább azzal, hogy ma is szerettem. Sőt: ma is engedtem magam szeretni. És nem csak Isten által.

Szegénység

Rengeteg féle kábelem, átalakítóm, csatlakozóm van. A legtöbbet csak nagyon ritkán veszem elő, de olyan jó hogy ha éppen szükség van a szolgálatomhoz valamire, akkor számíthatok magamra: lesz megfelelő kábelem.

Kegyelet

Tudom, hogy ez a hó nem az a hó. Tudom, hogy nincs itt: elvitték, elhamvasztották. Tudom, hogy egy lépéssel se vagyok hozzá közelebb itt a hegyen, mint bárhol másutt a világban. Tudom, hogy feltámad. Tudom, hogy az Úrral van együtt. És végre igazán boldog.

Mikor élem meg, hogy csakugyan szeretve vagyok?

Amikor lerogyhatok egy székre a sarokba és nem kell tennem semmit. Csak ülök és vagyok. Mégis akad egy tál meleg leves vagy egy jó habos kávé, egy meleg radiátor vagy egy megcsillanó napsugár, egy őszinte szó vagy csak közös csönd, egy régi történet vagy aktuális vágyak és remények. Megélem hogy szeretve vagyok, amikor nem küzdök egymagamban, hanem engedem hogy legyek, engedem hogy legyünk. Azt hiszem olyan sokan és sokat szeretnek engem, hogy még bőven van mit megélnem. Meg is próbálom.

Szentmise helyett, avagy a vasárnapok családi megszentelése

A covid miatt nem mehettünk misére, ez mégis vezethetett (volna) megújuláshoz például a családon belüli imádság terén. Erről írtam a jezsuita blogon.

Gyakorlati alapelvek kamasz-lelkigyakorlatokhoz a hitstruktúra fejlődésének elmélete alapján

Megjelent az Embetárs folyóiratban szakdolgozatom második felének magyar fordításának rövidített változata:

Tíz éve

Tíz éve, hogy elhagytam Rómát. Tíz éve, hogy egy kápolnában kimondtam, ami már rég evidens volt. Tíz éve, hogy a végtelen boldogságom mellett megismerkedtem a jezsuita rendem sötét árnyaival is.
Az elmúlt tíz évbe, csak rövid pillanatokra térhettem vissza oda, ahol annyi minden született. Akit a Seminario Romanoban szentelnek az örökké a szeminárium tagja marad: küldik a híreket, hívják az ünnepekre, számon tartják az évfordulóikat. Engem nem szenteltek. Énrám az intézmény nem emlékszik.

Diakónusszentelés

A Jézus Társasága (Jezsuita Rend) Magyarországi Rendtartománya szeretettel hívja Elek László SJ diakónusszentelésére. A szentelést dr. Erdő Péter bíboros, prímás végzi 2018. május 12-én, szombaton a 15 órakor kezdődő szentmisén. Helyszín: Jézus Szíve Templom, 1085 Mária u. 25. Szeretettel hívjuk és várjuk a szentelést követő szeretetvendégségre is!

A hitstruktúra fejlődésének elmélete és gyakorlati alkalmazhatóságának határai

Megjelent az Embetárs folyóiratban szakdolgozatom első felének magyar fordításának egyszerűsített, de igen-igen elméletire sikerült változata:




életjel Zarándoklat 2010 jezsuita 2009 Világi Tor Túra fényképezés másutt hivatás kórház kirándulás emlék 2003 Erdély imádság zene szeminárium egyház A Szív 2005 Szent Laci szentelés jó hír TÚRÁK kerékpár 2004 Lengyelország sütés pápa magamról Montserrat zsolozsma táborozás pap munka jezsuita blog fiducia digitális éjjel usa tél sport regnum nyár karácsony honlap hegyek film eső család Róma 2040 öröm álom vakondok szentírás szentségimádás publikáció média mormoták mise halál gondolat foci esküvő PSRM BKV BHTCS 2007 Dánia 2003