A Fiducia kissé sűrűre sikerült hétvégéje óta nem írtam semmit. Szinte nyugodt volt ez a két hét, de nem mondhatom, hogy nem történt semmi.

Ma ért véget a vizsgaidőszak. Letettem mind a három vizsgám, és beadtam egy 15 oldalas olasz dolgozatot. 91,2%-os átlaggal zártam a félévet. Maradt még 6 vizsgám és egy beadandó 20 oldalas dolgozat és befejezem az alapképzést. A vizsgákkal nem volt komolyabb probléma. Inkább a ház hangulata okoz gondot. Szinte mindenki ideges, fáradt és mindenki izgul. Így mindenki mindenre mindig érzékeny. Könnyű egymás torkának esni.

Múlt vasárnap azon a plébánián ebédeltem, ahova két évig kijártam. Megetettek velem vagy négy tányér tésztát. (Igen jó volt.) Délután extra mise volt a lateráni bazilikában, ezért a Capranica vs. Seminario Romano mérkőzésen nem lehettek ott a szurkolóink, még a fotós sem. Így nem kellett fényképeznem. Egyébként 2:0-ra győztünk. A Capranica ellen ez is szinte szégyen. A Capranica az egyik római egyházmegyei szeminárium. Hivatalosan három római egyházmegyei szeminárium van. Első a Seminario Romano, azaz mi. Mi vagyunk A Római Szeminárium. Van még a Redemptoris Mater, ahol a neokatekumenek tanulnak. A harmadik a Capranica, ahol főként papok tanulnak tovább, de vannak kispapok is. Olyan a kapcsolatunk velük, mint a Piaristáknak a Patronával. Folyton szidjuk egymást, és mégis mindent közösen teszünk. Fő különbség, hogy ők – ahogy a nevük is mondja – egy kollégiumban laknak, mi meg egy szemináriumban. :-)

Ezek mellett még sok-sok időm maradt. Igyekeztem rendbe hozni a szeminárium honlapját és a magamét is. Alváshiányomat is csökkentettem. Ja, és minden étkezés után fényképeket árultam. Persze nem az enyémeket, hanem a Fiducián készült fotókat. Gyűjtöttem tegnapig a pénzt az Osservatore Romano fotósának. Jó kis munka…

Még egy fontos dolog: életemben először kiraktam, minden segítség nélkül, Rubik Ernő bűvös kockáját. Szerencsém volt, mert az utolsó lépéssorozatra nem volt szükség. (Azt még nem tudom fejből.) Karácsonykor zavart, hogy unokatestvéreim is képesek rá, hát meg kellett tanulnom. Találtam otthon egy kidobásra ítélt régi-régi Rubik-kockát, és nekiálltam. Már egész jól megy.

Ma a csoporttal elutazunk Milánóba. A vizsgaidőszak végeztével, a második félév kezdete előtt minden szemináriumi csoport elmegy a hétvégén kirándulni. Vannak, akik Szicíliába repülnek, vagy az olasz csizma sarkát látogatják meg. Mi felmegyünk Milánóba. Repülünk, úgy a gyors és olcsó. Ugyan szívesebben mennék valahova a hegyekbe, de ha már ott kell lennünk megpróbálom élvezni. A társaság kicsit olasz, de nem rossz.

Majd beszámolók róla, hogy mit sikerült alkotnunk.