A jezsuita Montserrat jelöltségi ház 2008. szeptember 12-én, Szűz Mária névnapján, végre megnyitotta kapuit. Először az év során összegyűlt mind az öt jelölt. Először egy szentmisére, majd egy vacsorára. Azóta itt lakunk.

Múlt hét pénteken este szentmisével kezdődött meg a ház élete. Ez volt az első alkalom, hogy mind az öten itt voltunk. Még messze nem volt minden kész. Hiányoztak még szekrények, nem működött a zuhany, nem volt kenyérvágó késünk sem. De már itt miséztünk, vacsoráztunk, s beszélgettünk az éjszakába nyúlóan.

 <p style="margin-bottom: 0cm">Azóta itt lakunk. Még fúrunk, faragunk, alakítgatunk a házon. A szekrényemből még hiányoznak polcok. Fűtés még nincs, de majd lesz. Addig sem árt meg egy kis aszkézis. ;)</p> <p style="margin-bottom: 0cm">Kicsit ilyen, kicsit olyan lett, de a mienk. Sőt, egész rendes kégli lett. Majd mutatok róla képet, ha sikerült tényleg belaknunk.</p>  <p style="margin-bottom: 0cm">&nbsp;</p> <p style="margin-bottom: 0cm"><strong>Montserratról</strong></p> <p style="margin-bottom: 0cm">Szent Ignác, miután megtért, Loyolából elindult Barcelona felé, hogy onnan hajózzon el Jeruzsálem felé. Ment, mendegélt és eljutott Montserrat lábához. Montserrat sziklás ormai között régi kolostor állt, már akkor is. A vándor itt vetette le szép ruháit, s ettől kezdve csak zsákruhásnak nevezték.</p> <p style="margin-bottom: 0cm">Éppen egy Mária ünnep volt. Nagy lelkesedésében letérdelt a Szűz Mária kép előtt, s egész éjjen át imádkozott.</p> <p style="margin-bottom: 0cm">Olyan élmény volt ez számára, hogy gyorsan bele akarta írni kis könyvecskéjében, hogy mit is élt át. Ezért megállt a közeli faluban, Manrézában. Ebből a kis megállásból az lett, hogy egy évig a környéken maradt. Nagyon fontos volt ez a lelkiélete számára. Volt öröme, bánata, &bdquo;lelki sötétsége&rdquo;, minden. Visszajárt a montserrati atyákhoz, s a vezetésükkel építgette lelki életet.</p> <p style="margin-bottom: 0cm">&nbsp;</p> <p >Valami ilyesmit csinálunk mi is, ha nem is tökéletes a hasonlat. Elindultunk egy úton, meg van a célunk. (Bár Ignác végül nem a Szent Földre ment.) A hosszú és esetenként küzdelmes noviciátust megelőzi a látogatásunk Montserrat hegyén. Lelkesen mindenünk oda szeretnénk adni az Úrnak, de nem szabad kapkodni. Igyekszünk fejlődni Isten és ember kapcsolatunkban, s felkészülve tovább menni a noviciátusba.</p>