[…] én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton boldogabb akar lenni, és nem érti meg, hogy ez nem így működik nem ilyen egyszerű és folytatnám még tovább is van de félbeszakít és azt mondja hogy ez az élet szerinte annyira egyszerű hogy az már fáj, […] Hiperkarma - ?

Patsch Ferenc S.J. kiselőadást tartott egy felnőtt regnumi népnek a vallásokról. Buddhizmus, hinduizmus, iszlám, zsidó, stb. stb. Igazi tudományos előadást tartott, de alig egy órában és teljesen érthetően. (Ha ilyenek lennének a teológián is, mindjárt elmennék újrajárni az egészet. Na jó, nem.) Én sosem tudtam megjegyezni a tudományosság kritériumai gyanánt szolgáló mindenféle szerzők és dokumentumok neveit. Így ez csupán egy szubjektív(nek tűnő) eszmefuttatás.

A téma odáig még nem túl bonyolult, hogy a Római Katolikus Anyaszentegyházon kívül élő emberek is üdvözülhetnek. (Erről remeket ír a Lumen Gentium.) Na de: egyetlen hegy van, amin ül az Isten és mindenki (minden vallás) más úton halad felfelé? Egyetlen elefántot látunk különféle oldalról? Akkor, hogyan mondhatom, hogy az enyém A jó út. De még az is problémás lehet, hogy ha azt mondom: enyém (a Katolikus) a JOBB út. Egy frászt, mindannyian egyenlőek vagyunk. Isten előtt biztosan. Hö? Remek paradoxon: mindenki és minden vallás valahol egyenlő, de Jézus Krisztusban a Katolikus az igazi. Akkor most megtérítsem a buddhistát, vagy ne? Álljak elé, hogy „fiam: így el fogsz kárhozni, mert a buddhizmus a sátán műve!”? Vagy mondjam azt, hogy nem is az én utam/vallásom a legjobb. (Engem csak a legjobb érdekel.)

Ezt a problematikát sokkal komolyabban is ki lehet fejteni komoly teológiai érvrendszerrel, idézve Rahnert és pápákat.

Van egy megoldásom mindenre. Tényleg mindenre. Az előadás utáni beszélgetésben is előkerült. Míg pl. az iszlám az engedelmesség, hinduizmus az immanens vagy a zsidóság a transzcendens vallása addig a kereszténység a szeretet vallása. Ennyi.

s z e r e t e t

No nem a rózsaszín, nyálas, félreértett, kihasznált, elhasznált, erőltetett szeretet, hanem az igazi: az egyszerű, a természetes, a könnyed szeretet. Könnyű mondani – szegülsz ellen, de akkor is. Ennyi az egész. És már így túlbonyolítottam ezt az egész irományt, mert az élet annyira egyszerű, hogy az már fáj. Nem szabad túlbonyolítani.

Szeress természetesen, könnyedén, vagyis legyél önmagad! (Igen, te is tudsz szeretni természetesen és könnyedén, hiszen Isten képmása vagy.) Ennyi.

Ne akard erőszakkal hirdetni az Istent. Élj hited szerint: barátságban Istennel, és akkor kérdeznek, látnak, megtérnek és megváltozik a világ.

Ha találkozol ateistával, muzulmánnal vagy bárki mással légy önmagad, s ha te megtaláltad keresztény önazonosságod, akkor a hitről is el tudtok beszélgetni barátságosan, anélkül, hogy meg akarnád téríteni. Ha tényleg hiszed amit mondasz, ha tényleg Jézus Krisztusban hiszel és őt szereted, akkor az átragad rá is. S egyszer majd – sok-sok év után – kicsírázik és beér a vetés.

Csak könnyedén, türelmesen, szeretetben.