Ma angolul beszélgettem egy észttel. A héten egy szlovákkal e-maileztem angolul. A múltkor egy románnal telefonáltam olaszul. Dániában magyar létemre olaszul társalogtam egy bolgár sráccal.

Jó dolog nyelveket tudni, mert így lehet másokkal beszélgetni. Persze ezzel még nem oldódna meg semmi, hiszen a Bábel-hal is sok problémát okozott.

Mert az még hagyján, hogy nem értjük a szavakat amit a másik mond, de ami mögötte van azt végképp nem érthetjük. Mert más környezetben nőtt fel, más kultúrát szívott magában, más versekkel áll kapcsolatban benne mélyen az a szó, más emlékek kötődnek hozzá, más úton jutott el addig a gondolatig, más más más … Milyen alapon merem állítani, hogy „igen, (meg)értelek”? Sosem értjük egymást teljesen.

Természetes, hogy mindent másképp értünk, s ez nem is baj egészen addig, amíg nem gondoljuk úgy, hogy megértettük a másikat. No nem elrelativizálni akarom a világot, csak felhívni a figyelmet, hogy legyünk néha óvatosak, mi van ha azt mégsem „úgy” értette?

Azt hiszed, hogy érted? Szerintem nem pont úgy érted, ahogy én. Nem baj. Értsd! De ne fogd rám, hogy az az én gondolatom.

Zűrzavar. Bábel.