Utódja és boldosg őse, rokona és ismerőse, vagyok én sokaknak, vagyok én sokaknak.

Nem hitte el az osztálytársam, hogy van száz ismerősöm. Most vajon hány ezren lehetnek; lehettek? Bár nevezhető ismerősnek az, kit több mint négy éve nem is láttam?

A tetőablakon néztem ki, és szívtam magamba az őszi Balatont. Mögöttem a szivacsokon fetrengve vitatkozott pár osztálytársam. Alsóörsön jártunk a piarista osztályommal. A vita arról folyt, hogy ki hány ismerőse nevét tudja felsorolni. Beszálltam a licitálásba egy elsöprő százas ajánlattal. H. Márk nem akarta elhinni nekem, hogy van száz ismerősöm, akit meg tudok nevezni. Bebizonyítottam. Meglepően könnyen jutottam el százig.

Ez a szám pedig évről évre nő.

Eddigi – nem túl hosszú – életem alatt nagyon sok emberrel megismerkedtem. Kivel csak pár órán át dolgoztam vagy utaztam együtt, kivel évekig éltem együtt egy közösségben.

Sok-sok-sok ismerősöm van: rokonok, barátok, barátok rokonai, általános iskolai osztálytársak, gimnáziumi osztálytársak, egyetemi társak, regnumi közösségek (mormoták, vakondok és még sok másik), zenészek, kórusok, kispaptársak, plébániai közösségek, külföldi kispap és pap barátok (olasz, román, horvát, bulgár, lengyel, dán, venezuelai, spanyol, francia, haiti, stb.), Waigan közösség családjai, szentjánosbogarak, cserkészek, Szent László túrások, szállásadók (Erdélyben, Bákóban, Rómában, Terniben, stb.), valódi munkatársak (kórházban és iskolában), beosztottak és diákok, plébánosok, püspökök és káplánok, szerzetesek (piaristák, jezsuiták, magyarszéki kármeliták, szociális testvérek és sokan mások) és novíciusok, exkispapok, exelöljárók, buszsofőrök, Rómába kerékpározók (nem is egyszer), szüleimtől „örökölt” ismerősök és családjaik, vezetők, nevelők, tanárok, elöljárók, stb.

Annyian vannak, annyian vagytok, hogy nem győzném iWiW-en bejelölni az összes ismerősöm. (Ne keress, (már) nem vagyok fenn az iWiW-en!)

Szinte mindig megígérem/megígértetik velem, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, hogy az az egy közös hét nem fog elmúlni nyomtalanul, hogy majd időnként leülünk egy sör/bor/tea mellé és átbeszéljük az életet. Ma már csak félve teszek ilyen kijelentést. Pedig tényleg jó volna a sok-sok jó és csodálatos emberrel időnként leülni beszélgetni. (Igen, minden ismerősöm valamilyen módon csodálatos ember, bár néha elfelejtem és megharagszom valakire.) Jó volna tartani és erősíteni az összes kapcsolatot.

Nem megy. Bocsássatok meg, de nem megy. Nagyon sokakkal már hosszú évek óta nem beszélgettem, legfeljebb futólag pár mondatot. Vannak, akiket már öt éve nem láttam, és sajnálom. Szinte minden nap eszembe jut pár ember, akivel újra fel kéne éleszteni a kapcsolatunkat: meg kéne látogatni, el kéne hívni valahova, már nagyon beszélni kéne vele. Igen hosszú listát írhatnék belőle. Aztán – esetleg - valahol összefutunk, kicseréljük a telefonszámainkat, megígérem, hogy a hetekben felkeresem, és megint eltelik pár hét, de nem találkozunk. Egyszerűen nem megy.

Azt mondják – talán én is így vallom – az embernek arra van ideje, ami igazán fontos neki. Akkor ti nem vagytok fontosak nekem? De! Sokat gondolok rátok! Néha csak együtt, néha külön-külön szinte mindenkire. (Rómában a szemináriumban minden nap volt szentségimádás. Ha nagyon fáradt voltam, így komolyabb elmélkedésre nem volt erőm, akkor sorra vettem minden ismerős csoportosulást és nevet elmondva értük egy fohászt. A feléig sem jutotta. Letelt az egy óra, pedig nem cifráztam túl, csak sokan vagytok.) Magamat kívülről nézve úgy tűnik, van egy csomó időm. Van, hogy egész délutánokon át nincs különösebb programom. Volt, hogy egy hétvégét egyedül töltöttem a lábamat lógatva. De szükségem van a kis semmit tevésekre, egyedül létekre. Ez van. Elég ennyi a védekezésből.

Bocsáss meg hát te is, ha rég kerestelek fel! Nem veled van bajom. És ne sértődj meg, ha mással esetleg többet találkozom. Merő véletlen. Ha pedig úgy érzed, itt az ideje, hogy újra találkozzunk hívj fel! Tényleg! Szerencsédre nehezen mondok nemet és szívesen találkozom szinte mindenkivel. Sosem tudom, hogy kivel kezdjem a listát, kit keressek meg. Keress meg, és akkor biztos találunk valami jó időpontot (a következő két hónapban ;) )

Sok-sok éve, kaptam egy kis közösségtől, akik sok tagját négy éve nem is láttam, egy cetlit, ami ütötten-kopottan ott van a személyim mellett:

„A barátság, szerelem olyanok, mint a hegedű-húr.

Ha megereszkedik ez, még felvonhatod,

de ha elszakad, hiába kötözöd össze,

mindig hamis hangot fog adni.”