Ma reggel ránéztem a turulcsiripre és láss csodát, a vatikáni zászló nézett vissza rám több csiripelés mellől. Hát ez mi? A Vatikán is benézett a twitterre? (Ráadásul Magyarországról vagy magyarul?) Hírtelen nagyon lelkes lettem, aztán rá kellett jönnöm, hogy a Vatikánban talán nem is tudnak róla.

(Mi a twitter? Valami olyasmi mint az iwiw üzenő fala: 140 karakterben mindenki ír, amit akar. Olvasgathatjuk a barátainkét vagy mindenkiét. Üzenetünket beküldhetjük a twitter honlapján, vagy SMS-ben, vagy mobilról és még számtalan módon. A turulcsirip pedig a magyar szűrővel ellátott twitter.
Ha még mindig nem egészen világos ez az egész, akkor olvasgass például itt vagy itt.)

Első lelkesedésem hamar alább hagyott, amikor megláttam, hogy az egyszerre megérkező öt üzenete más-más nyelven íródott és mindegyik csak egy cikk címét és elérhetőségét tartalmazta. Ez is valami, legalább használják. Eszembe jutott viszont, hogy akárki is regisztrálhatta magának a vatican_va nevet a twitteren.
Az álmos reggelen körülnéztem, hátha találok valami értelmeset. Következzen hát kutatásom keresgélésem néhány eredménye.

Van olyan, hogy vatican_va, VaticanNews, benedictXVI. Ezek csak cikkeket reklámoznak. Ugyan minek? Cikkeknek ott van az RSS forrás, vagy a GReader-ben a megosztás. Jó az, elég az.
Vannak olyanok mint a ratzinger, vatikan, vatican: vicces emberek írnak/írtak vicceseket. Ezek végképp érdektelenek. Aztán találtam még olyat, hogy HolySee és TheHolySee, amiket valaki regisztrált, hátha egyszer még jó pénzt kap érte. Írogatni nem írogat.
És van Jesustwitts is: Jézus Krisztus online. „Mit twittelne Jézus? Megpróbálok mindig hűséges lenni Isten Igéjéhez.” Annyira nem hülyeség: napi szentírás rész.
Az a nagyon érdekes, hogy szinte az összeset 2009. áprilisában regisztrálták. Hamarabb feljutottam a twitterre mint Jézus. Hmm. (Twitteren én itt vagyok.)

Megkérdezheted, hogy minek a Vatikánnak regisztrálnia a twitterre. Kérdésed jogos. Hiszen ki kíváncsi arra, hogy a pápa éppen mit eszik? (Jó, tudom, hogy sokakat érdekel, de azokat nem biztos, hogy a normális emberek közé sorolom.) A választ nem tudom biztosan. Annyi biztos, hogy a modern technikát kutya kötelességünk megvizsgálni, hogy hogyan állíthatjuk az Úr szolgálatába.
Szerintem érdekes lenne például, ha az egyik riporter a twitteren számolna be a Szentatya utazásairól. Esetleg leírhatna egy-egy emberi pillanatot, ami nem ér meg egy két oldalas (fél)hivatalos cikket a L’Osservatore Romano-ba, de pár sort igen. No mindegy, nem tudom a tutit. (Egyenlőre.)

(Itt van ez a cikk az említett twitter felhasználók pontos adataival.)