Éjfél van. Hideg van. Itt ülök egy hálózsákban a színpadon, ahol holnap a dobos lesz. A rét szélén már állnak a sátrak. Viszont nincs itt áram és az útjelző táblák sincsenek a helyükön. Már csak kilenc óra és kezdődik a Regnum Majális.A mormoták vál

laltak sátorállítást. Felállítottunk négy katonai- és tizenakárhány sörsátrat. Inkább csak ők állították én csak segítettem.

Az iskolában szünet volt, így már délre kijöhettem volna a helyszínre, de én sokáig aludtam, majd összecsaptam egy honlapot a hétfői Karizmák Ünnepére. Kettő után sikerült elindulnom. A tábori hátizsákomat is telitöltöttem, úgy ültem fel a kerékpárra. Ez nem volt egy kellemes ötlet: országúti kerékpáron hatalmas táskával kerekezni elég kényelmetlen. Megszenvedtem az utat, de 70 perc alatt feljutottam ide, Nagykovácsiba.

A munkából sorra érkező mormoták sátrakat állítottak sorban egymás után. A csíkos mókusok és Apol üres tejes dobozokat csomagoltak. Bátyám rudakat festett. Még jó páran jöttek-mentek, hoztak-vittek, fúrtak-faragtak, szereltek és nézelődtek. Addig folyt a munka, amíg teljesen be nem sötétedett. Egyetlen fejlámpa fényénél még felállítottunk egy hatalmas sátrat, majd szinte mindenki hazatért.

Hárman maradtunk. A két főszervező (Berci és Bence) és én. Elmúl éjfél. Hajnalban kelünk.

A színpadon ülök a dobos helyén. Felettem az éjszakára alacsonyra engedett sátor. Mellettem az új kerékpárom, a fotófelszerelésem; minden ami a holnapi munkához kell. Körülöttem festékszórók, rengeteg doboz, szerszám és csoki maradék. Kemény munka vár még ránk.

Kilenc óra és kezdődik a Regnum Majális és tart holnap éjfélig. Gyere el, mert a hűvös ellenére jó lesz. Tényleg.