Születtem 1985-ben. A Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában és a budapesti Piarista Gimnáziumban tanultam. Közben zenéltem és énekeltem, valamint véremmé vált a Regnum Marianum. 2003-tól az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kötelékében papnövendékeskedtem először Esztergomban, majd Rómában (a Pápai Római Nagyszemináriumban). Már kitűzték a diakónusszentelés időpontját, amikor felvételemet kértem a jezsuita rendben. Egy év jelöltség után, most [2009] novícius vagyok.

A tények hamisak.

Esett. Ünnepi cipőjét befedte a sár. Elmosolyodott: már megint elfelejtett átöltözni a konferencia után. Csupán magára rántotta a vastag köpenyét és nekiindult a rengetegnek. Esőben az ember vizes lesz. Összehúzta magán a köpönyeget, legalább a furulya ne ázzon el. A kis misekönyv már százszor elázott. Tudta fejből, amit kellett. A csapat is ázott, és ez felvidámította. Városi gyerekek jómódú családokból. Most viszont sátorban aludtak, és eláztak. Így van rendjén. Most ismerkedtek a kiszolgáltatottsággal, nem úgy, mint az egy héttel korábbi csapat: ők talán azóta sem ettek meleg ételt. Csuklya ide vagy oda, a szakállából csöpögött már a víz. Az a konferencia ne lett volna, egész napot velük lehetne. Okos dolgokat mondtak, de az alapja hiányzott: mit, miért, kinek. A motivációk és célok. Médiaguruk. Ugyan már. Nyers tudomány és logika kell. Dolgozni, nem konferenciázni. Fejérben újra végigfutott az előző esti megbeszélés: a (vallási) műveltség és az érdeklődési kör alapján felosztott portál rendszereknek melyek legyenek a közös pontjai, amik mind tartalmilag, mind technikailag megkönnyítik a munkát. Szakértő civilek tervezik. Szakértők mind, és lelki emberek. Visszatért hirtelen az aktuális megbízásra. Még jó, hogy a mobilt és a laptopot a kocsiban hagyta. Nem illett volna bele a képbe. Szegény vándorszerzetest kellett eljátszania. Eljátszania? A gyerekeket soha nem látta még. Az évek során mindent átadott fiatalabb „civileknek”. Ő már csak a vezetőket vezetgette, figyelt a lelkükre. A többihez jobban értettek a fiatalok. Mielőtt eljött volna, sokat beszélgetett a vezetőkkel: mit, miért, hogyan. Közösen készültek fel erre a lelkinapra. Az esőre nem számítottak, de Isten égi áldása csak a segítségükre lehet. A zuhogó esőn már átszűrődött a gyerekek éneke. Meggörnyedt, rátámaszkodott botjára és lelassította hétmérföldes lépteit.

(Megjelent a Provinciánk Hírei 111. számában)