Az új-zélandi püspöki kar megtiltotta, hogy a papok (Új-Zélandon) kütyükkel (iPad, Tablet, stb.) misézzenek, zsolozsmázzanak. Antonio Spadaro jezsuita (a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa konzultora) ismertette a tiltást és hozott egy-két érvet mellette kérdés feltevésként, amiből érdekes vita lett, bár a Magyar Kurír talán kicsit másképp tálalta. Íme az én megjegyzésem/véleményem.

Figyelmeztetés

Az új-zélandi püspöki kar döntése csak Új-Zélandra érvényes és Antonio Spadaro véleménye sem törvényi erejű.

 

Megjegyzések  az új-zélandi püspöki kar tiltó nyilatkozatához

A nyilatkozat: http://cathnews.co.nz/wp-content/uploads/2012/04/Ipads-at-Mass.pdf

Tovább egyszerűsítve az amúgy is egyszerű(sítő) dokumentumot, így foglalhatjuk össze: mivel ezeken a modern kütyükön sok mást is lehet csinálni a szent liturgia végzésén kívül, ezért a liturgiában csak a hivatalos nyomtatott misekönyveket szabad használni.

Első pont: ez az indoklás megengedi az olyan tabletek használatát, amit csak és kizárólag liturgián használunk. Töröljük a felesleges appokat és felrakjuk az imakönyveket, szent énekrendeket, liturgikus könyveket, Bibliát, stb. Már ez is könnyebbség, okosság lehetne.

Második pont: ez a tiltás vonatkozik a farzsebből előhúzott végig jegyzetelt Adoremusokra is. Ugye senki nem használ olyat?

 

Megjegyzések Antonio Spadaro, SJ felvetéseire

A blogbejegyzés: http://www.cyberteologia.it/2012/08/si-puo-celebrare-la-messa-con-lipad/

Első pont: „Mégiscsak elképzelhetetlen, amint egy körmeneten egy monitort, vagy misében egy számítógépet, esetleg egy iPadet, mobiltelefont áldanak meg és incenzálnak ünnepélyesen.” (MK) Szerintem meg nem elképzelhetetlen. Eddig sem a papírt és az aranyozott borítást áldottuk és incenzáltuk meg.

Második pont: „A ’szöveg’ elszakad a ’papír’ anyagi valóságától, hogy a képernyőn ’lebegjen’ soha sem egybeesve azzal.” Ez bizony így van, ahogy az ’ige’ elszakadt a ’kimondás’ szabadságától, hogy ’rögzüljön’ a papíron, olykor-olykor elvesztve szabadságát. És?

Harmadik pont: az ősi Bibliák miniatúráit felemlegetni nem érzem helytállónak, mert azok a könyvnyomtatással már erőst vesztettek jelentőségükből. Így a szöveg anyagának, a papírnak vagy pergamennek „ikon” jellegétől már réges-régen elszakadtunk.

 

Előfelvetéseim

Válasszuk szét az extrém és az általános helyzeteket. Extrém helyzetekben, mint pl. börtönben, vagy a tenger mélyén, sok minden megengedett. (Hogy mi számít extrémnek, az egy külön gondolkodást igényelne.) Most csak az általános helyzetekről gondolkodjunk: napi szentmisék egy átlagos budapesti plébánián.

Továbbá válasszuk szét a magán imádságokat és a közös liturgiákat. Egyéni imádságában mindenki azt használ, amit akar, ami jobban segíti őt. Csak a közös „hivatalos” imádságaink a kérdésesek.

Azért, hogy ne kerüljünk mellékvágányokra, alapozzunk egy olyan idealisztikus helyzetre, amiben a kérdéses liturgikus applikációk: ingyenesek, megbízhatóak, precízek, szépek, az illetékes püspöki karok jóváhagyását élvezik.

A digitális kütyük használata vagy nem használata nem befolyásolja a szentmise érvényességét.

 

A magam véleménye

Előnyei lennének: könnyű kezelni (vége az össze-vissza lapozásnak), könnyen frissíthető (nem kell egy-egy szó módosításakor az összes könyvet kicserélni), praktikusan szállítható minden együtt (kórházi liturgiákhoz, távoli országokba), olcsó (bizony-bizony sokba kerül az a sok könyv), könnyen terjeszthető (négykötetes zsolozsma jelenleg nincs a piacon), kivetítővel nagy tömegek is könnyen kapcsolódhatnak bele az imádságba, könnyen nagyítható (öregedő atyáknak ideális), nem lenne eltéveszthető a helyi püspök neve (GPS alapon kitölti).

Hátrányai lehetnek: ronda (ízlés kérdése, kell neki szép tok), lemerül (a könyv meg elszakad),  a pornót nézni és a Bibliát olvasni is lehet róla (liturgikus célokra fenntartott kütyük?).

Én támogatom a kütyük használatát a liturgiáinkon.

Egyetlen igazi ellenérvvel találkoztam eddig, és az a sok mindenre használás kérdése. Ez az érv jogos lehet. A szentmisében használt kehellyel sem szoktunk sörözni menni, és az albát sem használjuk hálóköpenynek. Adjuk meg a tiszteletet és az eleganciát a liturgiának. De ez akkor vonatkozik az Adoremusokra, a fénymásolt kánon cafatokra, az összecelluxolt misekönyvekre is. Vigyázzunk a kehelyre, albára, misekönyvre, és legyenek liturgikus céljainkra fenntartott kütyük.

Az idő pedig nekünk dolgozik. Ahogy egy rendtársam mondtam: „kétszáz év múlva csak nevetni fognak ezen a vitán”.