A réteg tagjai között valószínűleg bőven akadnak olyanok, akik kevesebbszer voltak Regnum táborban, mint ahányszor Elek Laci járt rétegtáborban. Minket is örvendeztet jelenlétével, itt az ideje, hogy múltját, jelenét és jövőjét is megismerjük.

Mi az első regnumi élményed?

Még népünk sem volt, amikor már ötévesen Szentendre mellett táboroztunk, és az égi meszelő Sz. Pali nyakában ülhettem, miközben a nagyok próbálták elérni a lábamat. Teljesen sikertelenül. A remetei Regnumban nevelkedtem éveken át, s még azután is mormota voltam, hogy felvettek az esztergomi szemináriumba. Közben a vakondok vezetője voltam, a szemináriumba lépésemig, persze a táboraikba sokáig visszajártam. Tavaly voltak rétegtáborban, megöregedtek ők is.

Voltak más válaszaid is korábban a „Mi leszel ha nagy leszel” kérdésre, vagy gyerekkorod óta a papi pályára készültél?

Egyáltalán nem voltak válaszok. Élveztem a Regnumot, tanultam a zenét és nem gondolkodtam ilyeneken. Jobb híján matek és kémia faktra jártam, de a gyógyszerészet nem motivált – akkor már inkább a pirotechnika. Ofőm hetedikes koromtól mondta, hogy piaristává leszek, de a rétegtáborom nyaráig nem gondolkodtam ilyeneken.

Egyházmegyés papnak készültél, de diakónusszentelés előtt átnyergeltél jezsuitának. Mi a különbség a két világ között, s egyáltalán miért váltottál?

Két világ? Inkább egyazon „cég” különféle „leányvállalatai”. Szeretem én mind a kettőt, de az egyházmegyésségben még hiányzott valami: csomó talentumomat nem tudtam kihasználni. A jezsuitáknál meg igen. A váltás gyorsan zajlott, de majdnem három évig gyűrtem magamban előtte. Most úgy érzem, pogány nyelven szólva, hogy itt valósíthatom meg igazán önmagam, illetve vallásosabban mondva itt használhatom minél inkább minden porcikámat mások szolgálatára.

Lassan tíz éve készülsz a papságra. Mi volt eddig a legdurvább feladat, amit közben rádaggattak?

A jezsuitáknál jól kipróbáltuk egymást: én az Istent, az Isten engem, és a rend mindenkit. A kétéves noviciátus alatt különféle próbákat kellett kiállnunk, nekünk és az Istennek is. Alkudoztam cigány maffiózókkal és ölelgettem házassági ajánlatukkal meglepett fogyatékos felnőtteket. De talán a legdurvább az volt, amikor pénz, telefon, élelem, szállás és leszervezés nélkül három hétig koldulva gyalogoltam be Magyarországot. Nem mellékesen koránt sem haltunk éhen.

Korábban Rómában is tanultál, jelenleg a miskolci jezsuita gimnáziumban vagy kollégiumi nevelő, de még további tanulmányok is állnak előtted. Hogy néz ki a jövőd?

2011-ben egyszerű örök fogadalmat tettem, hogy örökre szerzetesként szeretnék élni a Jézus Társaságában. De ezzel koránt sem ért véget a képzésem. Ráadásul a szimpla filozófia és teológus diplomám mellé valami masterképzést is teljesítenem kell. Így a következő tanév után várhatóan egy amerikai jezsuita egyetem padjait fogom koptatni. Papszentelésem pedig 2015 nyarára várható. Végre. Gyertek, nagy bulit csapunk!

Azt hiszem, kevés ember volt több rétegtáborban, mint te, az utóbbi években sorra látogattad őket. Összehasonlítva a többivel, miben különbözik a miénk a többitől?

Platán, Hárs, Kőris, Boróka, Gesztenye, Éger. Természetesen az Éger a legjobb! Technikai felszereltségben is és a programokban is vannak bőven különbségek, de ezek nem lényeges. A vezetettek azok, akik mindig mások és rajtatok múlik a hangulat, tőletek lesz ilyen vagy olyan a tábor. 

Megjelent a NapiÉger csütörtöki számában, 2013-ban.