A múltkor a Biharban jártam: Boga-telep, N. Phaeton-vízesés, Saua Bohodei, Galabina-kőköz, Ponor-rét. Mondják, szép volt. Gyönyörűséges. – Elhiszem.

Most ülök Miskolcon a fotelben, kortyonként szürcsölve a teámat. – Már csak pár nap és utolér a lelkem.

Már a Pádison jár. Érzem a hideg kő erejét, a vízesés játékát. Érzem a fenyők könnyű és győzedelmes élni akarását, a havasok büszkeségét. Érzem a sziklák kérlelhetetlenségét és pusztulását a szitáló eső mindent lelassító békéjét. – Nem nosztalgia ez. Nem fájdalmas elvágyódás. Nem foszladozó emlékek görcsös ölelés. Most nem. Most ez a jelen. Lelkem most él, és érez, és lassan botorkál felém.

És hagyom. És érzek. És szürcsölöm a teát.

Pádis