Pakolgatok: rakosgatom az ezt-azt amarról-emerre. Dobozba vagy fekete nylonzsákba. Öt csomag megy három helyszínre. Folyton dönteni kell. És nem csak a jövőről.

Kezembe vettem a kék mappát. Fellapoztam, ahogy mindig, amikor elém került. Évente ha egyszer. Pedig fontos, cipelem is magammal mindenhova. Tíz éve már.

Kották. Bolyongás, Magyarokhoz II., a Négy patkány és Missa brevisből kétféle is. Úgy lopkodtam össze darabonként, de minden benne van. Minden, amit valaha. Valaha, amikor nem kellett kotta. Amikor ott álltam jobbra leghátul. Amikor meg-megremegetek az ablaktáblák.

Beletettem pár hiányzót. Majd óvatosan becsukva jól megszorítottam és odaadtam rendtársam szobája elé, egy törékeny cetlit tűzve bele: „Vigyázz rá(m).” (Nem kiált fel, csak sóhajt.)