A Szeged-Felsővárosi Szent Miklós (minorita) plébánián így mutatkoztam be érkezésemkor:

Felsorolhatom az összes tanulmányomat: a budapesti Piarista Gimnáziumban eltöltött hat évet, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kispapjaként megélt öt évet amiből hármat Rómában töltöttem, a jezsuita noviciátust (próbaidőt) Dobogókőn és Budapesten, a későbbi bostoni tanulmányaimat. De ezek önmagukban keveset mesélnek rólam. A hivatalos szolgálataimbóly már jobban meg lehet ismerni engem. Összesen közel nyolc évet töltöttem a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és most már Óvoda falai között. Volt amikor hittantanárkodtam, máskor kollégium nevelő voltam, vagy sofőr és programozó informatikus. A legtöbbet az iskolalelkészségen szolgáltam és ezt tanultam aztán Bostonban is: hogyan lehet egy iskolában tanároknak és diákoknak egyaránt segíteni, hogy ne nyűg legyen az iskola katolikussága, hanem segítség a teljes, a keresztény életben. A kiscsoportos, játékos-beszélgetős-kézműves iskolai lelki napokban összegyűjtött sok-sok tapasztalatunkat már tanítjuk is más iskoláknak Mosonmagyaróvátról Sátoraljaújhelyig sok helyen. Szegeden is. És ez ami motivál, éltet és hajt mindenben: valahogy tovább adni valami aprót abból amit én megtapasztaltam, megismertem, megéreztem az Istenből, az ő egészen végtelen szeretetéből. Ha olykor magam is eltévesztem a fókuszt, mégis ez a célom minden más szolgálatomban és hobbimban is. Ilyen lelkülettel kerékpározom, furulyázok ha van kivel, és éneklek a Tutti Cantabile kamarakórusban. Ezért ülök a gép előtt és programozom a digitális zsolozsmát, fejlesztem a miserend.hu és a szentírás.hu honlapokat. Így építem a kis robotjaimat és távirányítós vitorlásomat. És amikor a Balatonon a nádasban egy kis vitorlásról nézem az őszi napkeltét akkor is ez mozog bennem: Isten tényleg örül nekem és mindenkinek. Jóknak és gonoszoknak egyaránt. És nincs is igazán gonosz ember és az ő szeretete ott él mindannyiunkban. Oh, bárcsak meg tudnék ebből többet látni és láttatni!