Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

Lassan vége a főszezonnak. A fényképezőgép „munkaeszköz”. A nyáron nem csak fejlődött a felszerelés, komolyabb rongálódások is értek.

Ezen a nyáron is csináltam több ezer fotót. Magamtól vagy kérésre, a dokumentálás vagy a művészet kedvéért, egy géppel vagy többel, pár órán át vagy egy hétig, szép időben és szakadó esőben.

</meta></meta>

Tudom jól, hogy ahol ketten-hárman összejövünk az Úr nevében, ott van Ő is. Mégis fontos számomra egy szentségimádás, ahol valahogy máshogy van ott az Úr. Rómában szinte minden nap volt csendes szentségimádás. Ez hiányzik is nekem. Nagy örömömre a nyáron több szentségimádáson is ott lehetettem: a Boróka rétegtáborban és a VT-n is.

Végre elköltöztettem jó pár fotómat innen a picasaweb.com-ra. Nem foglalják többé itt a helyet s jobban is kezelhetőek. Következik a lista az elköltözött albumokról. Írok mindről valamit, hogy a keresők megtalálják ezt az oldalt, és így mindenki eljuthasson a képeimhez.

Nem sikerült papot szerezni a Vizicikányok táborába, ezért felkerestük a helyi atyát, Markó Gyula verbitát. A kapcsolatunk annyira meglepett, hogy eldöntöttem megírom nektek, hogy s mint történt. A regnumi Táborozók könyvében is olvashatunk arról, hogy milyen fontos találkoznia egy közösségnek más közösségekkel vagy egy helyi templommal, plébánossal. Nem előre tervezetten, de találkoztunk a faluval. Kaptunk autót, friss tejet, korházba szállítást, buszt. Hmm. Megérte.