Életem első cserkésztárborában vagyok. Nem vagyok cserkész. Még?

Láttam már közelről cserkészeket, de cserkésztábort még sosem. Most éppen a jezsuita cserkészcsapattal (327. sz. - Loyolai Szent Ignác cserkészcsapat) táborozom. Három napja itt vagyunk, de a gyerekek még csak holnap fognak megjönni.

Nagyon érdekes világ ez. Alakival (katonásdival, fegyelemmel), őrsökkel és építkezésekkel (kapuk, kerítések, cipőtartók, asztalok, stb. stb.), rendesen áram nélkül. Szörnyen hasonlítanak a Regnumra és mégis annyira mások. Egyszerre otthon érzem magamat köztük és mégis olyan furcsán ismeretlenek. Ráadásul ez már az a hely, ahol nem én vagyok a legfiatalabb. Sőt, a tábor parancsnoknál is idősebb vagyok (akiből nem sokára csapat parancsnok lesz). Én vagyok az egyik legidősebb legbölcsebb. Ezt még szoknom kell és fel kell dolgoznom. Nagyon-nagyon szokatlan.